Egy hét múlva már állhatunk sorba a választóhelyiség ajtaja előtt, hogy leadjuk szavazatunkat a szerintünk bizalmunkat legjobban megérdemlő polgármesterjelöltre, meg a "tanácstagokra". Beszélgethetünk a vasárnapi ebédről, hol olcsóbb a szeszes ital, a sör, meg hol adnak jó szívvel hitelt a mámorhoz, abban a hitben, hogy megadjuk majd az árát.
Meg arról is, hol és mit lehet lopni büntetlenül. S kell még mindehhez egy jó orgazda is, aki irányítja mindezt. Pintér Sándor beszélt a jövőről... bűnözés rohanó növekedéséről, annak társadalmi jövőképéről, és hogy a mostani meg nem fizetett rendőrök nem lesznek képesek megfékezni mindezt.
Csak azt nem értem, miért beszél a jelenről úgy, mintha jövő lenne.
Egy hét múlva már állhatunk sorba a választóhelyiség ajtaja előtt, hogy leadjuk szavazatunkat a szerintünk bizalmunkat legjobban megérdemlő polgármesterjelöltre, meg a "tanácstagokra". Délibábokat állítva magunk elé elérhető közelségbe téve azt. És nem gondolunk reá, hogy az elmúlt húsz évben mit vesztettünk már. Azt meg elképzelni sem tudjuk, mi lesz a következő négyben. Tudom én, a túlélés a fontos! Minden áron. Ha a jövőnket éljük fel a gyermekeinkben is.
Holnap, meg holnapután boldogság és keserűség vegyes érzelmeiben tombolhatunk, választottunk sorrendjét látva. Aztán megmondják nekünk, ki a bűnöző, ki az orgazda, meg miért nem jut munka, egészségügy, gyermeknevelés, energia, szóval miért nem élhetünk a huszonegyedik század elején elfogadható társadalmi szinten.
