Fontossági sorrend
Lelki szponzorommal beszélgetve munkásságomra terelődött a szó. Gondolatai summázásaként szemem közé nézve jegyezte meg, ne tanítsak, csak írjak, mert azt tudok. Példának hozta azt a munkaszolgálatos embert, akinek nejlonba csomagolt papírlapjait a ruházatában találták meg.
Beszélgettünk még a mai gazdaság-politikai társadalmi helyzetről, de visszatértünk hozzám. És újra hallottam tőle, amit én csinálok, azt nem lehet iskolában megtanulni, arra születni kell, és nékem megvannak hozzá az alapok.
Abban egyetértettünk, ma az embereknek mindentől fontosabb a mindennapok mindenáron való túlélése, meg a kultúrával nem lehet jóllakatni a családot.
Meg kell mondani az embereknek, hogy ezt a szarságot ki lehet küszöbölni, és megvan azis, hogyan lehet, csak akarni kell. És mégis, minden évszázadban kísért ezen árnyék, ami véres valósággá szagosodik. Ez az, amikor a test fenntartása mindenektől fontosabbá válik!
És jött a példa tőlem, rólam, értem;
A holnap átka
Ágyam melegében fázik a testem.
Hátam, a lábam, zsibbadó ujjaim
hegyén jajgatva táncol az érzelem.
Ordítanak bennem néma álmaim.
gyógyszerek, mozgás az izomnak, húsnak;
menni, menni, menni, menni és menni
félelemmel s vakon a holnapnak!
a korai fagyban, mozdulatlanul
várva a balta nélküli csöndet
a kormosan csüngő fellegek alatt.
csak az avar szagosodik a fényben…
Étele fölött a kutya is társára acsarkodik.
Ma sem győz a testben az értelem!
2007-11-14 Érpatak
