Kinek mi jut. Mit akar, hogy jusson. Az jut. Ember tervez a saját érdeke szerint. És kiveszi a részét, s nem érdekli, jogos e. Ezt látja nemzete irányítóinak többségétől. Ezt hallja a hatalomra vágyók mindegyikéitől. Ha nékik lehet, hát akkor nékem is szabad. És cselekszik. Cselekszik önös érdeke szerint. Érdeke szerint, amit jónak lát. Jónak lát, saját haszna által vezérelve. És cselekszik. Öl, butit, halomba dönt. Majd ő megmutatja. Igaz, nem favágó, sem festő, csak ember. Csak ember, aki a ködben alakot lát, és védekezik ellene.
A média meg hírt lát benne, napokig tartva fent, mert csámcsogni lehet rajta. Íme, a balhé, amely képernyőre szegezi a tekinteteket. Feltárni, megoldást mutatni nem akar. Csodálkoztatni, jól informáltságot festeni, hogy a néző reája hangolódjon, mert így van reklám, és remélt fogyasztó. Kit érdekel önmagában, hogy Molotov koktélt dobtak egy ház ablakán a bent lévőkre, s a kijövőkre meg lőttek. Kit érdekel a miért jutottunk el idáig kérdés. Mindenki igyekszik hasznot húzni belőle magának. Az is, akinek semmi köze hozzá, meg az is, akinek meg kéne oldania, s az is, akinek az volna a munkája, elő se fordulhasson ilyen.
Kis csecs, nagy csecs. A lényeg, tápláló-e, vagy mérgező az, amit szívunk belőle. Mert ezen írásnak sem a megoldás mutatása a lényege, csak figyelemfelhívás a helyzetre, meg a kérdés, miért jó ez így?. Amit magadra formálsz belőle, úgy is elindít valahová.
