A csuda csodájára járnak településemre a netes portálok tudósítói, aki szájtátva hallgatják a szélsőjobboldalinak magát valló polgármester szavait, hogyan lett rend és fegyelem az általa vezetett településen. És valóban rend van. Nem titok. A közmunka fegyelmez. Igaz, nem teremt értéket, nem valósul meg a bővített újratermelés, marad a kilátástalanság anyagilag, erkölcsileg, de legalább a nyomorban nem mindennapos az éhezés. Ezért cserébe oda a demokrácia. Igaz, soha nem volt, lesz már, mert a megvalósításához művelt emberi fők kellenek közös akaraton. De hát az emberek többségének, ha választani kel az evés és a demokrácia között, inkább leszarja az utóbbit. Arra gondol. mit kapott az utolsó huszonöt év alatt e címszó fedezékében. És nem csoda, ha a szélsőjobb által kínált rendre vágyik. Mert neki a rend a demokrácia. Hogy ne lopjanak el tőle mindent, ne verjék meg, ne rabolják ki azért, mert feltételezik, van valamije, amit el lehet tőle venni, mert nem tudja megvédeni.
A demokrácia alapja az a rend, amit mindenki elfogad, és betartat. Aztán jöhet a munkaalapú társadalom felépítése, a hit és alázat, a szeretet kölcsönössége, ami követhető céllá acélosodik, és érdemes követve érte dolgozni közösen. Igen, ez már nem fér bele a szélsőjobboldali imásba.
A csuda csodájára járnak településemre a netes portálok tudósítói, aki szájtátva hallgatják a szélsőjobboldalinak magát valló polgármester szavait, hogyan lett rend és fegyelem az általa vezetett településen. Nehezen hiszik, hogy e csuda nem csoda. Hiába annak tűnik. Keveredik a népi hagyomány kellékeivel. Bizalmat gerjesztve ajánlja magát, mint megoldást a báránybőrbe bújt farkas. Hogy mi volt a mese vége? én már nem emlékszem. Ste?!
