A hír mára nem más, mint az egészségügyi gumicsont rágcsálása a nyilvánosság előtt más, más szereplőkkel.
Ma reggel mégis újdonságot fedeztem fel egy nő nyilatkozatában. Egyszerűen beismerte, hogy nincs pénz sem az egészségügyre, sem másra. Hiába a kórházak fenyegetése, osztani azt lehet, ami van. És ez tényleg az igazság. Annak egyik fele. Amit utána mondott, az meg tévút finoman szólva is. Tegyen úgy az orvos, meg a nővér, mintha gyógyítana, mert a betegnek hinnie kell. És nem lázong. Magyarul; a látszatkeltés a lényeg, és nem a valóság abban az országban, ahol a mai napig is bőven beszedik a még dolgozóktól az adót a gyógyításra is, és most be vallják, nem a pénztelenség a fontos, hanem a hit; úgy csinálni, mintha gyógyítanának. Nevezzük e hölgyet Máriának az Istenszülő után szabadon.
És ne beszéljünk a vállalatok vezetőinek csillagászati havi jövedelméről, se a politikusékéról sem, mert az jár nekik, még akkor is, ha az országnak csak vesztesége van belőlük, mert... és nem folytatom tovább. Legyen a népnek toleranciája az őt tudatos szándékkal romba döntők felé akkor is, ha visszafelé csak nevetnek ezen.
Nekem minderről csak az jut eszembe; könnyebb irányítani a műveletlen főt... és motoszkál bennem mindezek után is, nem kellene-e talpra állítani a nemzetgazdaságot, munkát adva a dolgozni akaróknak? Könnyebben eltartanák az őket irányítókat, ha tele van a has, és a széklet is rendben van. A vízfejből meg ki kellene engedni a felesleget akkor is, ha netán belehal.
Na jó! Itt fejezem be! Elvégre péntek este van, és ideje alkoholhoz és kábítószer után nyúlni! Persze magyarhoz. Mondjuk szeszes italhoz, hogy aztán beletudd verni a fejed a falba, hogy milyen hülye vagy! Na! Csá!
