Társadalmi rágógumi
Az igazság az, hogy nincs igazság. Ahol csirájában fellelhető mégis, az relatív. Vagyis értékfüggő. Miért hiszem azt, hogy ami nekem jó, az az igazság! Ilyen egyszerű kérdésre adott válaszaimmal felvértezve állok magammal szemben.
Mert mit is akarok tulajdonképpen? Valamiről elmondani a véleményem. Úgy, ahogy én látom. Tudásom legjavát adva. Eszközök, forma, szókészlet a jelzőkkel, megjelenési hely, közös nyelv, és így tovább. És leülök, s megfogalmazom. Közölni akarok csak. Valami olyasmit, ami téged jobb, ha nem érint.
De vajon felvállalhatom-e? Rálátok úgy, hogy tálalható legyen? És van-e rá kereslet? Segíti e megfoldást? Íme az írás, aminek ez lenne a bevezetője. S hogy miért? Olvasd végig az alább kínáltakat.
Tessék mondani! Ki elégit itt ki engemet?!?
Nem! Nem vagyok békávés! Emeszpés sem! Még hogy fideszes?! Tudja, mi csepegne nékem Tokaj szőlővesszején!? Az. Ami ifjú koromban kezembe merevedőnek hegyéről, ha jól esett!
Csak egy ötvenes beteg ember vagyok, akinek tönkrement a teste a szocializmus utáni jobb élet reményében. És szeretném, ha a negyven év ígéreteinek szellemében - ami okán elvették tőlem alacsony jövedelmem többségét - most segítenének túlélni a hátralévő időm, ha már nem tudnak meggyógyítani. Ennyi. Semmi extra. Tényleg. Mióta? Tavasz óta nem tervezek az idén már téli ruházatot venni. Féltartós tejet, meg kenyeret is félve veszek. Úgyis kidobják majd. Talán valamelyik kukázó értéket lát benne, s eladja valakinek.
Nem az egészségügyre tartozik a gyógyítás!?! Hogy ez már politika?! Mi? Kiállt a bácsi a térre szobornak? Akkor ki fog itt gyógyítani?!! Hogy nem kell, mert jön majd a feltámadás?!? Tessék mondani!? Addig mi lesz velem?!? Tudom. Bele fogok halni. Na! De addig élni kell?! Nincs pénzem. Forintom se. Nem volt szívem elvenni attól, aki képtelen megvédeni azt. Tudom. Élhetetlen vagyok.
Tessék mondani! Ki fog itt engem kielégíteni?!? Hogy a kurvák elfogadják a kajajegyet is? Hogy kapjak, dolgoznom kellene. És hogy tudjak, ahhoz meg egészség muszáj. Igen, gyógyulni szeretnék. Vagyis, elviselni azt, ami még hátra van, mert magamtól nem megy. Nem tudok várni a választások utánig. Addigra bele fogok halni.
2009-08-12
