Tűzhely, ahová leülhetsz másokhoz

Tudod! annyian mondták már akkoriban nékem, hogy jó, jó, szépek és csábítóak az önmarcangoló írásaim, de miért nem írok szerelmes verseket. Talán nem vagyok szerelmes?! Meghökkentem. Szerelmes verseket? Minek! Hisz nekem feleségem van már harminc éve, és nem kacsingatok…

Az okozat oka   Mert ép eszű ember nem blogol. Nem dobja oda az idő martalócainak a saját gondolatát. Ugyan, ki kíváncsi a mai testi éhség világában a szellemre magára. Arra a tűzhelyre, ahová le lehet ülni, hallgatni másokat, s a csöndben megmutatni a magunk színeit,…

Az idő foglya   Ötven éve élek környezetemben úgy, mintha közéje tartoznám. Beleszürkülve, hogy elkülönülhessek tőle. Mint akinek a kezét az idő fogja, hogy lássa, nem csupán fogoly, mert nem találja az ajtót. Az ajtót, amin átlépve egy más dimenziósokaságba…

Tanács elnök, meg a polgár mester   Dógom a Hivatalba rángatott. Nem akartam menni, de a muszáj az muszáj. Meg nagy Úr is. Mán, mint nálunk, a hon polgárainak. Ott intézik az ügyeket. Meg a bajokat. Átverekedtem magam a cigánynak mondott nő és gyerekhalmazon, akik csak…