Félelem
Arcomba suttogva ült a térdemre
és elfelejtettem a kíváncsiság
tüzében tiltakozni ellene.
Színeket nézve hallgattam a csendet,
szememből csüngő kék könnyéből fürdött,
s éreztem anyányi melegét.
Jó volt és nagyon, meg szép és gyönyörű
és barát, meg ellenség és tőrdöfő,
s hagytam ültében mozdulatlanul.
Az álom körbe szállt a sötétségben,
a vágy dühösen fordult el szívemből;
lassuló idő terébe fakult.
A hideg csípte ujjaim hegyén
jelenét a hó fölötti légben,
és fájt a mút a jelen a jövő,
bár nem tudtam már mérni mennyi volt és
mennyi van még hátra, csak sietnem kell
kiáltotta súgva bennem egy hang,
újra és újra és újra és újra!
És el elejtettem a kíváncsiság
tüzében tiltakozni ellene.
2008-01-06 Érpatak
Nagyerdessy Mihály
