Megy a fülszöveg, hullajtják szirmukat a szóvirágok, tépi magát sajnálatra várva az, aki az egészért felelős. Megtér atyjához a tékozló fiú, segítségért kiállt, mert haszna gyarapítása, és nagysága saját hibája miatt veszni látszik. És lőn csoda. Századonként egyszer játszva el… az állam segít. Nem tudni miért, csak segít. Az én, meg a tiéd, meg a mások közöséből tesz az egyén, mint a profit emberének zsebébe, mert a fenyegetőzés, hogy így, meg úgy, meg azért, meg ezért, meg csak. Ilyen egyszerű haszonra tenni szert még akkor is, amikor már veszni látszik minden, ami a haszon növelése érdekében eddig megvalósult. Aztán, ha sikerül a terv, már nem kell az állam. Felesleges akadály a gyarapodás gyorsaságának útjában. Ez olyan, mintha csak az öröm lenne az enyém, a fájdalmat meg átadnám másnak. Ez a világ bankhog. Van ellenszere, meg hogy ne jöjjön létre, de az akaratról eltereli a figyelmet a hatalmon lévők helyzetének megszilárdulására tett lépések elfogadtatása.
