Elkezdődtek a ballagások. A gyermekek örülnek, hogy megszabadulnak attól a helytől, ahová nemcsak naponta kellett bejárni, de számon kérték őket a tudásukról is. Az meg természetessé vállt, hogy az iskola falai közti étkezés jár nekik, mert otthon már nem biztos, hogy van étek. Mármint a gyomornak, meg a szellemnek is. A következő lépésükben mindenki próbál valahol helyet találni, ahol tovább tanulhat valamit. Mindegy mit, mert nem az a lényeg, szeretni fogja-e, hanem az, hogy az állam támogassa a családot, mert szinte ebből élnek otthon. Sok helyen ezért van a gyerekek nagy száma is.
Hogy mi lesz akkor, ha már nem tudnak a gyerekek tovább tanulni? Mivel munkahely folyamatosan csökken, életük ráépül az állami ellátásra halálukig. S csak kiegészítő az a kevés feketemunka. A többi meg küszködik, feledve álmait, céljait, feladva hitét, emberszeretetét, alkalmazkodóképességét. S lesz majd egy kevés közülük, akik kihasználva a kiskapuk kulcsának kezükben létét, gazdagok lesznek anyagilag, miközben lelki szegénységben vergődnek.
Ez a jövő, ami a jelenből adódik a múltra épülve. Emlékszel-e még, őseink miért harcoltak a múltszázad elejétől fogva? S milyen könnyen feladtuk önmagunkat becsapva?
