Talán majd holnap
Nem tudom, miért vált divatszokássá, e kicsivé tett honban a felelősségáttolása valamelyik embercsoportra, így kezelve az okozatot, az ok megszüntetése helyett. Hisz tudja mindenki, hogy nem ez a megoldás. És az is világos, hogy valakik a hatalom birtokában anyagi hasznukat gyarapítják véle.
És mégis működik. Most valamelyik nemzetiségű, majd a legszegényebb, aztán valláscsoport is következhet. Az a lényeg, felelőssé lehessen tenni a tömegek előtt őket, és képes legyen ezt a tömeg elhinni. És akarja megszüntetésüket. Ha kell, akkor fizikailag is. Hisz, ha megszűnik az okozat, talán az ok is elviselhetőbb. És a feszültség így levezetődik. Mint ha csak a tehetetlenségi erőt látnám mozgásban a környezetében.
Mert itt van a szegénységi kártya esete. A többszörösen hátrányos helyzetűek számára erre utalnák a megsegítésükre szánt segítség forintosítását. Erről egyszerű lenne leemelni az energiahordozók és a víz használati díját, valamint a köztartozást. Aztán a kijelölt boltban csak a család fennmaradásához szükséges élelmiszert vásárolhatnák meg.
Mi a jó ezen elképzelésben? A villany, a gáz, a víz nem kerülne kikapcsolásra, a köztartozás fedezése levonható volna, és nem lenne uzsora, meg alkoholizmus, meg más élvezeti cikkvásárlás. A lopások is visszaszorulnának.
Ugye milyen szépen hangzik? És mi változna? Szebb lenne a többszörösen hátrányos helyzetűek környezete? Tisztábbak lennének kinézetre is? Nem alkoholizálnának, nem drogoznának? Nem szülnének gyermekkorban már gyermekeket? Az iskolában tanulnának, hogy megtalálják majd helyüket a társadalom hasznos tagjaként? Nem bűnöznének?
Ha belegondolsz, semmit nem old meg a szegénységi kártya hasznosságának feltételezése. Csak az okozatot próbálná meg látszatra kezelni. Az ok meg továbbra is létezne.
Akkor mi haszna volna? Csak néhányat közülük. Az energiát forgalmazóknak nőne a hasznuk, hisz a fizetni képeseknek eleve úgy számláz, hogy bele kalkulálja a nem fizetőkből eredő károkat. Az önkormányzat be tudja szedni a lakosságra rótt terheket. És a vásárlás koncentrálásával a vásárlóhely üzemeltetője plusz haszonhoz jut, és a megemelkedett haszonkulcs (nincs konkurencia) használatából jut a vásárlás koncentrációját hozzárendelőjének. (Na? Milyen szépen fogalmaztam?) A többszörösen hátrányos helyzetű ember meg még olyanabb lesz. Se önmaga, sem környezete, se a társadalomba való hasznosságának beilleszkedése nem történik meg.
Így volt ez akkor is, amikor valamit osztottak, s csak alá kellett írni. Ha a papír beszélni tudna róla, hány hamis aláírás kanyarodott az átvettem vonalra. Persze, van megoldás. De vajon mindenképpen meg kell várni, hogy a nemzetgazdaság visszaessen a második világháború befejezésének szintjére? Akár szellemi szinten is? Miért hiszed, hogy akkor könnyebb lesz?
2009-09-20
