Ma reggeli média rám öntötte híreit a csak én vagyok a legjobb, a valódi, pártatlan, meg az igazi, aki segíteni akar nékem. Vajon van még, aki elhiszi e gőgicsélő halandzsát?
... megfogott egy rövidke mondat a rendszerváltoztatásról... Hogy húsz év múltán már tudhatjuk, olyan valamihez vágyódtunk, ami már akkor változóban volt, meg a mai politikai vezetők maguk sem tudják, hova vezessenek...
És ez a nyilatkozat nem egy megélhetési bűnöző szájából hangzott el. Mit jelent a szó; megélhetési bűnöző? Annyit vesz el a közösből, amennyit tud, s ha lebukik, annyit vállal, hogy szabálysértés legyen belőle. Akkor meg mégis...
A felismerés nem új keletű. Csak néhány, amire rálátásod biztos van. 1848-hoz, 1873-hoz köthető. 1940-es években kétszer. 1956. 1968. 1979. 1988. Mielőtt kutatnál magadban, elárulom; mindig a gazdaságilag erősebb csoportosulás akarata érvényesül. Ez lehet nemzeti, nemzetek közötti, és a feletti. Tudod! A fingó versenyt is az nyeri meg, aki a legtöbbször engedi el a legbüdösebb szagokat, amelyek a legtovább tartanak abban a légkörben, ahol a zsűri van.
Mit adtunk fel az álomért, hogy CSATLAKOZHASSUNK?
Egyéniséget, családot, ipart, mezőgazdaságot, szolgáltatást.
Mit kaptunk cserébe,
Mindennek megszüntetését, amitől család és nemzet lettünk a Kárpát medencében.
Mi lenne a megoldás?
Az még nem engedélyezhetően követhető.
Kinek az érdeke, hogy döntéshozatalban bort igyon, és vizet prédikáljon?
Hidd el, az egészben az a kaka, hogy az életem jobbik része rámegy. Ne reménykedj! A tied is mellettem, van!
