Nézem - délutáni sziesztám után - a hírműsorban, hogy a jelenlegi miniszterelnök és felesége koszorút helyez el a SÍREMLÉK előtt. Teszik ezt a tőlük elvárható mozdulatokkal, miközben egy jól öltözött-szituált női hangnak tulajdonított mondattá érlelődő szósor üti meg a fülem... térdeljen le... kérjen bocsánatot... térdeljen le...és kérjen bocsánatot. Történik mindez 2008 október 23.-án...
Nem akarom arányítani senki viselkedését...illik, nem illik... kinek igen, kinek nem... A kérdés csak, meddig merészkedünk egy ember emlékeinek érdekünkre formálásában a tisztelete helyett?!.
Történik mindez 2008 október 23.-án, amikor reádöbbentek arra valakik, el lehet venni a magyartól azt, amije van, mert nem tudja megvédeni. És haszon van benne.
A történet folytatódik még. Mióta? Néz bele az időbe. A magyarok nyilaitól ments meg uram minket... És meddig? Amíg egyéniségek helyett nemzet nem leszünk.
