Tűzhely, ahová leülhetsz másokhoz

Mivel egy év tizenkét hónapból áll, ezért álom a tizenharmadik. Viszont, ha azt nézem, jutalmazni lehet véle a tizenkét hónap munkáját… akkor szép gondolat. Meg amúgy is misztikus szám a tizenhárom (direktbe nem írom számmal). Azért vannak még értelmezési okok, amik inkább csalások. Csalások, mert ha tizenkettőbe belefér, vagy elveszik belőle, és ezt ajándékként tüntetik fel (lásd, milyen jó vagyok hozzád, odaadom egy részét, amit engedtél, hogy elvegyek tőled), és ezt az emberek elfogadják (élni kell, ha élni hagytak), akkor miért ne tegyék meg, akik megtehetik.

Jól kifacsartam a kifacsarhatatlant! Mert mindig az egyszerű ötletek a nagyszerűek, még ha csalás is van bennük. Az ember meg úgy van véle… Ha elvették is, visszaadtak belőle. Meg valahogy leküzdhető még a hideg, meg az éhség. És amíg e gondolat tömegszinten elfogadható, addig nincs baj. Vagy a felismerés helyett másban (másikban) keresi a hibát. Persze ez lehet nemzeti, vagy globális. A lényeg; kezelhető szinten tartható legyen.

A felismeréssel szembeni megtorlás ereje mindig attól függ, meddig tudja tenni az ezt végző. Mindezt az alapján mondom, ami elém tárul az időutazásom során, amit ti emberi fejlődésnek hívtok. Akkor is, ha kudarcok sora az ünnepetek. És meg is tartjátok gyertya lángjában magatok tépve. Lesz-e valaki, aki felmeri vállalni azt, hogy van nemzetednek olyan jövője, ami példaértékű a többi nemzet előtt?!?  Vagy feloldódik a nemzetek tengerében, mint vízcsepp a patakban, patak a folyóban, folyó a tengerben. Egy része a fellegekbe száll, hogy újra induljon mindez.

A tizenharmadik tenmagad légy!