"Nem minden kormányzati lépés hasonlít operációhoz" - interjú Giró-Szász András kormányszóvivővel
Ez nem csábítás a cikk olvasásához. Nem is ajánló. Hisz nem az a lényeg, ki mondja a történések magyarázatát a népnek, és nem is az, hogyan. Még az sem, miért kell a terhet megemelni emelkedőn felfelé azzal, lejtmenetben könnyebb lesz, hisz a tehetetlenségi erő hatására a teher úgy is agyon nyom majd. Az sem vigasztal, milyen közös elemei vannak a Gyurcsány-kormány elgondolásával. A hasonlítgatások meg ordenáré hülyeségek bármely nehezebb országban élők sorsával, mint óvodás korunkban az, amikor öcsém elesett, és könnybe lábadt szemmel ordított fájdalmában, s megkérdezte, én miért nem sírok; nekem nem fájt.
Ifjú koromban irigyeltem József Attilát, hogy olyan szívhez szóló verseket tudott írni, és résztvett önmaga keresésében a társadalomban. Gondoltam azért, mert a társadalmi-gazdasági helyzet olyan. Hogy benne vagyok ugyanabba a szarban... már nem irigylem. Fontosabb dolgom akadt. Túlélni azt. És már azt számolom, mennyi lehet még hátra, s kibírom-e én is.
Egy felmérés szerint a jobbik előrelépett a második párttá. Messze még a vége...
