(A szabadság képzete szabatossá tesz, képes kifordítani a kifordíthatatlant, csak hogy kedvére tegyen...)
Ha beütöd a keresőbe
irodalmi portál,kapsz néhány lehetőséget a bóklászásodra. Találsz kicsit, nagyot, közepest, profit, fél profit, és tákolmányt is. Érdekes… mindenki profitálni akar a valamelyikében való létrehozásából-részvételéből. Van, aki egyszerűen az anyagi haszon hajtja. Van, aki maga mutogató, van, aki egyszerűen hangadó szeret lenni, és létezik az a jelenség is, ahol ezzel akar rejteni magából valamit.Ami mindegyikben megtalálható, az hőzöngők, nagyképűek, és a klikkesedés. Persze az irányítótól függ, milyen arányban, és meddig engedi előre tolódva, a többiek kárára osztani az igét. És vannak azon egyszerű egyéniségek, akik tanulni akarnak, téve ezt szórakozva, közben pótolva be az iskolai mulasztásokat. És vannak az átmosódások, ahol tényleg érdekli a vers, a próza, ezek átmosásai, mert érdekesnek tartja, vagy csak ez után hiszi, képes lesz megértettetni magát a sokaságban.A net elérhetősége jó. Jó, ha jóra használják. Viszont ezek a portáloknak – akik irodalminak kiáltják ki magukat – nem sok közük van a hagyományos irodalomhoz. Inkább a napjaink beszélgetése alakul ki egyirányú gondolat leírásává. Nehezítve a párbeszéd, az értelmes vita kialakulását.Egyszer valakinek eszébe fog jutni az is, hogy az ember sokasodásának történelmében feldolgozza, hogyan alakítja át az emberi kapcsolatokat a technika fejlettségi szintje. Olyasmi ez, mint amikor a gyermek rájön, kénytelen a környezete nyelvén beszélni gőgicsélése helyett, ha meg akarja értetni magát.A közelmúltban példák sokasága küzdi magát a felszínre. Ady konfliktusai. József Attila kirohanásai. Csak, hogy a legnépszerűbbeket említsem.Ma inkább a kényszerírásról és az íráskényszerről érdemesebb beszélni tömegszinten. Mert az írói és költői eszközök használata, annak mibenléte tanulható. Alkalmazása a hétköznapokban törvényszerű a kifejezésmódok skálájában, és nem csak színesíti, hanem érthetőbbé, megfontolásra készteti a beszédpótlót, az írást magát. És nincs látásbéli különbség akkora, hogy érthetetlen legyen olvasója számára a megjelenítés. Ami sohasem változik, az a tömeg és az író közti különbség. Az a távolság, ami abból adódik, ami mindkét fél számára természetes. Még mindig ötven és kétszáz év, amiről beszélek. Ez az a tól-ig hatás. Amitől már fontosnak érezzük, és ameddig még alkalmazhatónak találjuk a megjelent gondolatot napjainkban.Ma ez is jelen van. Nem arról beszélnék, mikor, kinek a rovására, és meddig… fontosabb volna az, hogyan jutunk el a napközi kommunikációtól az írói, költői jelenséghez. Hogyan különülnek el egymásba mosódva a távolságok, hogy oszloppá nemesedve mutassák a követhetőt mégis. Mert a nehézség köveiből az ember képes lépcsőt építeni is, hogy könnyebbé tegye haladását. Többek között…
Tudod miről akartam beszélni? Hogyan bontom magamra azt, amit olvasnak szemeim, s mit építek fel belőle tudásom által, hogy hasznomat leljem benne…
2010-07-25
