Ez a vers sokakat elgondolkodtat, megoszt, félelembe menekít. Elemzők fognak vitatkozni arról, miről, kinek szól, és miért született meg. Sokan félremegyarázzák, politikai céljaikra húzzák, de kevesen értik meg, fogadják magukba. Aki megérti, ez egy hajnali gyötrelem, az visszatér hozzá, ajánlja másoknak. Én meg tudom, így segítettem az embereknek; leírtam:
Hajnali gyötrelem
Lassul bennem már a félelem.
Hideg tüze mellett melegre várva
szemem gyertya lángjába fakul.
Se kíváncsi kín, se érzelem,
negyven magammal enni akarva
kezemben éhség ingere mozdul.
Gyógyszer mérge köti gúzsba lelkem,
ordítón tomboló és mogorva
dühével csorba kése élén
cseppnyi vérében virágba vadul
mint földtől szabadult sikító magva
izzadó jövőjén, kegyelmetlenül.
Hangjában eszi az aszfalt a gumit.
Nehéz lába a pedálon őrjöng
s a hajnali csend félrehúzódik,
az száguld mint partjáról a nehéz rönk.
Lehet hogy féltékeny ember volt talán,
ki magára ismerve belejajdult?!
Tomboló hajnali gyötrelem ez
ahogy vajúdik a holnap a mában.
Beteg lelkek képei csüngnek
fénytelen szemükkel rácsra feszülve.
Menthető termékei a mának
a jövő növekvő szemétdombján!
Nagyerdessy Mihály
Nagykálló 2007-12-22
