Háromlábú fejőszék eladó
Rakosgatom az idén is karácsonyfámra az 1980-as díszeket. A gömbök, a szalagok, az általam árvalányhajnak nevezett csillogó-villogó valamit, a fényfűzért, és a ma ipari termelés szennyét, amit szaloncukornak, és csokoládéfigurának hívnak. Az aranydiót, meg a picinyke almát, ami már ipari selejtnek sem neveztető. A habcsók megmaradt törékenységét, meg a szegénységem reményét; a fénytelen angyalkákat, amit talán még nagyanyám aggatott a fára. És keresem hozzá az ünnepi hangulatot. A dallamok szerénységét e kriszmiszes világban. Nem találom. Nem találom emlékeim között. Nem találom emlékeim között a karácsony filéingjét! Csak rakja kezem a fára a díszeket, s elmém nem tudja miért. Már imádkozni sem tudok. Keresztet vetni sem. A szavak sületlenül esnek ki ajkamon. Formálatlanok kovásztalanul. Pedig volt idő, amikor ünnep volt számomra, ha egy nagy pohár tajtékos frissen fejt tej illatában vérzett kezem egy karéjnyi kenyér súlyában! És fülig ért fogatlan szájam a fehér fodrok keretében. Ma nem adja meg zacskó bontása után a fehéren nyúlós valami az adalékok felfújt héja alatt ezt az érzést. Csak keresem. Csak keresem, hasonlítva emlékeim között a cselekvések garmadához.. Közben behuppanok fotelom kényelmébe. Az emlékek, s a könyvek hozzám ülnek. Míg pihen a test, száguld a lélek. Játszik a mi lenne ha… a huszadik század eleje. A kultúra, mint védjegy, akár egy mosóporé. A Nyugat meg az ő pora. A hogyan éljük át a politika tehetetlenségéből adódó zűrzavart, hogy gyermekünknek hagyjunk is valamit. Persze ha felismeri. Ha lesz ideje rá. Ha lesz ideje reá a testi éhségét csillapítván. Most a pártharcok bizonytalanságában – ki tud nagyobb csomót szarni, s kié büdösebb – készülődik egy olyan erő, mely belé karol az emberek hitébe, s elindul vélük, hogy majd saját érdekeit érvényesítse. És akkor már nincs választás. Nincs választás, csak üdvrialgás, na, végre valaki dezsüvé érzés, aztán a félelem, s a túlélni valahogy. Nálam rejtő jenő péhovardkén bekopog és elvisz piszkos Fred a kapitány a pokoli hegyek között az elátkozott parton a tizennégy karátos autón vissza a pokolba! S csak annyi marad utánam; tévedésből jelentik.
Messze vagyok már a karácsony filéingjétől. Csak csámcsogok az emlékeim között magamon. Mint öreg bácsi a tőgytelen tehenek között, aki avégre jut, hogy kiteszi a kapuja elébe, táblára írva, háromlábú fejőszék eladó, majd párnap múlva hozzáírja, esetleg ingyen jó gazdának odadó!
