Függőségi állapot
Érdekes téma és annak köre foglalkoztat mostanában engem. Mi engedhető meg egy írás alatti hozzászólás kalicka betűkkel való megtöltésekor?
Mert szerintem, ha leülsz az írással szemben, kikapcsolod a környezeted zajait, hallod az írás hangjait, engeded, hogy elmodja akaratát, tudásod szintje szerint magadba fogadod, aztán ahogy megformálódik szavakká hiányod, aláírod a kalickába. Ebbe viszont az írója egyéniségének támadása abból a szemszögből, na ecsém, megmutatom én hol a helyed, már nálam nem fér bele. Hozzá teszem én egy irodalmi írásról, beszélek egy olyan lerakatón, ahol bárki önszántából ott lehet. Ezt viszont sokan virtuskodásnak tekintik. Olyan az én vagyok az oké, a többi, főleg te, csak macsakjajj vagy.
Tudom, hogy az ilyen megnyilvánulás az emberi tudás korlátjának olyan határa, ami a másik megnemértésén alapszik, ahol ez dühöt él mindenáron való eltiprást kívánva. Ez azért veszélyes, mert tömeget képes vonzani, és ennek nem látjuk ismétlődő pusztítását, csak a hiányt tudjuk elképzelni. Érdekes téma ez, és ennek köre, amivel foglalkozom mostanában.
És mond te! Te hogy vagy véle, ha beléd rúg az utcán, a könyvesboltban, vagy a fotelodban?!?
2009-02-21
