Figyelmembe ajánlva olvastam bele blogodba. http://karcolat.hu/comment/reply/6118#comment
Kicsit szégyenlősen, de hittel és alázattal.
Meglepett, hogy fórumtémám - az írás kényszeréről szabadon - értelmezése mit indított el, vagy hozott a felszínre. És megfogott benne, milyen értelmezésig megy el e szó (kényszer) kiemelése szövegszerkezetéből.
Tudom, hogy van értelme e témakörnek!
Tudom, hogy segít megkülönböztetni a fecsegést a beszédtől!
Tudom, hogy szívig ható fájdalom erről beszélni!
Tudom, hogy évszázadonként egy, azaz EGY fogadódik el (író, költő) nemzetenként, akit érdemesnek tart a túlélésben élő gondolatvilágában szemszögében tartani!
És tudom azt, mindig a kézben tartók döntik el, érdemes e szemszögébe emelni, vagyis segít-e létezésének jobbításában. És ez ugye időtlen.
Tudom még azt is, a fönnmaradt írások értelmét alkotó embert megvilágosultnak mondják!
Ja! És tudok még sok mindent erről a témáról!
Csak azt nem tudom, a mindenkori társadalom-politikai gazdasági helyzetben élők milyen szintű funkcionális analfabétizmussal rendelkeznek. Mert ugye ettől függ az író, költő kiválasztottsága, ami egyenlő a gondolatainak túlélési lehetőségével.
Szóval! Van még mit beszélnünk az írás kényszeréről szabadon, mert még a lényeg messze van, mint az alma magja a héjától!
