Gondoltam erre a mindent, s egyben semmitmondó két betűre így, egymás mellé rakva, felkiáltó jellel a végén; Ja!
Történt mindez egy olyan környezetben, ahol az emberek egyéniségének helymeghatározó-egymáshoz viszonyított helykeresése, s annak elfogadtatása folyt. Toleranciát kihagyóan.
Csupán néhány kérdés formálódott bennem, hallgatva az egyoldalú beszélgetést.
- Mi szükség van erre.
- Mit keresek én itt.
- Mi a célja a gondolatát papírra vetőnek, hogy könyv formába rendezte azt.
- És miért érezte szükségét mindezt széles körben terjeszteni.
Hülye gondolatok ezek! Gondoltam minderre, amikor már az utcán kerülgettem az embereket, mert ma mindenki nekem akart jönni. Lehet, hogy számukra láthatatlan vagyok?
Egyáltalán miért járok ilyen helyekre, ahol úgysem engedem magam becsapni?
Nem tisztesség kérdése már ez. Van, aki vízen jár, s van, aki mesél róla, mert látta, vagy hallott róla valakitől, s magára formálva adja tovább.
Ja! Miért írom le mindezt? Ki kívánkozik belőlem.
Ja!
2009.05.19. 06:59 | Nagyerdessy | Szólj hozzá!
Címkék: vonatozás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tuzhely.blog.hu/api/trackback/id/tr341130841
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
