Minek, hogyan, miért…
Én még emlékszem arra, amikor a „pottyantós WC”-ben bokáig tolt glottgatyával ültem a sokszínű legyek zümmögésében, kezemben könyvvel, aminek hőseivel harcoltam a jó érdekében! Voltam „indiántörzsfőnök”, enyém volt a csillogó hatlövetű, bőrébe bújtam Piszkos Frednek, „tomszójer” és Nemecsek is lehettem. Elrejtőztem „tamás bátyó” kunyhójába, és bejártam hőseimmel a föld számomra elérhetetlennek tűnő helyeit. Büszkén kiáltottam ki a tyúkok, malacok, tengeriszárak közé; és mégis mozog a föld!
Ma meg kezed ha nyúl egy színes cd-én rejtőző film felé, s mellette könyv szerénykedik, mond melyiket választod?
Húgom kisebbik fia – általános iskola alsó tagozat – szerint a film nézése közben nem kell gondolkodnia, csak nézni és kész… gyorsabb is.
Egyik menő gimnázium végzősei felolvasták néhány prózám és versem egy író-olvasó rendezvényen. Ami elszomorított, nem tudták az írásjelek szerint… a szöveghűség pedig gyalázatos volt. Ezek a gyerekek – beszélgetésünkből tudtam meg – színészek vágytak lenni…
Több ilyen találkozón – nevezzük inkább bemutatkozásnak – vettem részt. Sok volt a nyugdíjas, kevés középkorú, a fiatalok inkább csak szüleiket kisérték el. Saját tapasztalatom alapján, az írónak-költőnek bemutatott ember nem engedte közel magához a kíváncsiakat, és egymáshoz is hidegek voltak. A közönség meg inkább a bulvárt várta… Őszintén mondva… Kurvaszar érzésem volt! Ez a csúnya mondat nem öncélú!
Arra a kérdésemre, hogy olvasnak-e naponta, és hangosan szoktak-e? Értetlen mosoly volt a válasz. Értetlen nevetés meg akkor, amikor válaszként kérdeztem, szoktak-e énekelni otthon, hangosan, vagy csak magukban?
Találkoztam egy napilap főszerkesztőjével, akinek felajánlottam azt, hogy heti egy cikk az irodalomról… csodát tenne megyénkben, és a napilap olvasottságát, esetleg példányszámát is növelné. A válasz egyszerű és tömör volt. Figyeld a sorrendet! „Nincs rá igény, egyébként sem profilunk”! Szomorúan jöttem el tőle; hogyan várja el hogy olvassák, ha nem profilja a kultúra… pedig két irodalommal foglalkozó szerkesztője is van…
Az internet csodákra képes. Sok hírportál foglakozik véle. Sok önálló oldal bizonyítja, szükség van rá! Érdekes, hogy még nem mindenütt fedezték fel, a kultúra része és egyben információszerzés forrása az írás-olvasás. Nem értem, miért nincs helye az indító oldalon. Miért irányít a bulvár, és a videó felé. Ami a fejemben van, azt valósítom meg… érdekeljen már az, mit teszek véle!
Sok irodalmi-művészeti kör létezik megyei és országos szinten. Taglétszámuk jelentős. Tartalmuk irányított. Látszik rajtuk, boldogok, mert nem csak keresnek, hanem találni is akarnak. Tudod mi szomorít el mégis?! Nincs műhelymunka!
Tudod mi bánt engem?!
Hogyan értsük meg egymást mi emberek, ha csak a beszéd marad… írás, könyv nélkül… hogyan figyelmeztessük nemzedékeinket arra, hülyeséget csinál…
Én elkezdtem a szájmenés blogomban a változás bejegyzéstől az olvasás, írás alapoktól való feldolgozását.
Tudod, ezek a kimerevített képek csak arra valók, kezed eldöntse szemed láttán, most film, vagy könyv!
A hit legyen véled barátom! Meg az alázat embertársaid felé!
Érpatak, 2007-11-21 Nagyerdessy Mihály
