ALTERNATÍVA GYERMEKRE BONTVA
A reggeli szomorkás szemerkélően esős időben nézem a hátitáska takarásában matató gyermekeket az élelmiszerbolt csendességében. Hangtalan osztja ki a nagyobbik a többinek az egy kifli, egy túrórúdi reggeli adagját iskolába menet. Az álmosság gyorsaságával pakolnak, nem nézve a másikra. Aztán csoszogva indulnak a tízórai, és az ingyen ebéd felé.
Vajon hány édesanya kel fel gyermekéhez az éjjeli mámorból? Tiszta tányérra étket rakni, hogy ne menjen csemetéje éhesen a tudás fája alá? És a gyermeknek mi a fontosabb? Rágó, csípsz, vagy energiaital? A cigaretta, kábítószer mellé? Hogy az alkoholról már ne is beszéljek?
Amikor megtudta édesapám, az egy gömb fagyira adott ötven fillérért én két gömböt sírtam ki, hogy a másik ötven fillérért később ehessünk megint... Csak annyit mondott "lehetnél rám tekintettel fiam". Mindig eszembe jut, és könnybe lábad a szemem, amikor nagy ritkán megállok egy fagyis előtt, és a mosolygós kisasszonytól kérdezem, kóstoló van-e? Van, aki pirosló arccal csóválja fejét, van, aki huncutkásan megjegyzi, "otthon szívem! Otthon, anyucinál!"
Elszorul a szívem, amikor látom a park csöndes zugában, hogyan fegyelmezi szüleje a szívéből hasadtat... "Mondtam, cigit, piát lopj! Mit csináljak ezzel a nyalókával, csokival, meg szalámival?" És a hatás kedvéért nyakon vágja csemetéjét, mielőtt elküldi újra lopni. A gyermek meg megy, mert anya csak egy van....
