Októberi vasárnap van. Autómban ülök a lehúzott ablak mellett, és fülembe duruzsol a szél, s hópihében kedveskedik a vízcsepp arcomra-kézfejemre hullva. A zebra előtt várva hallom a templomból kijövő emberek beszélgetésfoszlányait, ahogy egymás mellet, s karonfogva beszélik a következőt; láttad a szégyentelent! Kétgyermekes anyuka, s kurválkodmi jár! Hogy ki volt öltözve! A Jóska… a vámszedő! Képes volt ide tolni a képét! A Pista felesége után még le sem járt a gyászidő, és máris karon fogta a Jolit! Az a szégyentelen, meg koldulni jön Isten Házához! Nézd már! Hogy vigyorog a kocsijából! Nem hogy templomba járna a hitetlen!
